A német elnökség Brüsszelben óriási feladatot oldott meg: majdnem 36 órás tárgyalás után sínre tette a reformokhoz fontos új EU szerződést. És ezt Lengyelország együttműködésével, ami nem volt egyszerű, de megérte. Az új szerződés részleteit egy kormányközi konferencia keretén belül fogják kidolgozni.

"Elértük azt, amit akartunk", mondta Angela Merkel szövetségi kancellár szombat reggel miután a tárgyalások befejeződtek. Európa kilépett a holtpontról, a most elért eredmény "közösségi munka" volt.

A kormányközi konferencia ez év végéig tisztázza, hogy az új alkotmányszerződéshez mely változásokra van szükség. Az új szerződés a tervek szerint 2009-ben lép életbe.

Melyek voltak a problémás kérdések?

Az egyik legproblémásabb pont a többségi döntéseknél alkalmazandó szavazási rendszer meghatározása az EU miniszteri tanácsban. A szerződéstervezet erre az esetre a kettős többség elvét javasolta, melynek értelmében a határozatokat a tagállamok 55 százalékának támogatni kell úgy, hogy ez összesen az EU lakosságának 65 százalékát jelentse.

A csúcstalálkozó ezen a ponton majdnem megbukott. Lengyelország ugyanis meg akarta vétózni a javaslatot.

Az érvényben levő Nizzai Szerződés szerint Lengyelországnak a csaknem 40 millió lakosra 27 szavazat jut. Németországnak a majdnem kétszer annyi lakosra 29 szavazata van. Lengyelország a kettős többség bevezetésével veszít szavazataiból, míg Németország szavazatokat nyer.

A megoldás: a kettős többség csak 2014-től lép életbe. Vitás esetekben a tagországok 2017-ig hivatkozhatnak a Nizzai Szerződésre, és kérhetik egy népszerűtlen döntés eltolását.

A briteknek ugyanakkor az EU Alapjogok Chartájának kötelme ellen volt kifogásuk. Nem szeretnék, ha Nagy-Britanniában az Alapjogok Chartája kötelező érvényű brit jogszabály lenne, ezért nem szeretnék, hogy része legyen az új szerződésnek.

A megoldás: az Alapjogok Chartája nem része a szerződésnek, de egy hivatkozáson keresztül kötelező érvényű lesz, ami alól kivétel Nagy-Britannia.

Szintén brit ellenkezésbe ütközött a közös külügyminiszter, mint a legfőbb EU-s diplomata kinevezése.

A megoldás: az "Európai Unió magasrangú kül- és biztonságpolitikai képviselője“ posztján egyesítik az EU-s külügyi megbízott és a külkapcsolatokért felelős biztos feladatait. Eddig a spanyol Javier Solana és az osztrák Benita Ferrero-Waldner teljesítették ezeket a feladatokat. Az új poszt létrhozásával először lesz az EU-s külpolitikának egységes arculata.

Az alkotmánytól a szerződésig

A negatív eredménnyel végződő népszavazásokat egyes tagországokban az állampolgárok szuperállamtól való félelmeként értelmezik. Ezzel a félelemmel szembesülni kellett. A 27 tagország már a csúcstalálkozó kezdetén egyetértett abban, hogy az „alkotmány“ kifejezést nem fogják használni.

Az európai szerződéseket ehelyett egy ún. reformszerződésben újítják meg. Az új szerződésben nem szerepelnek az államra jellemző szimbólumok, és nincs himnusz sem.

További reformok

A jövőben az EU-nak állandó elnöke lesz, aki két és fél éven át vezeti az Európai Unió Tanácsát. Ezzel megszűnik a rotáló elnökség, ami nagyobb folytonosságot biztosít.

A tagállamok kompetenciáit is megerősítenék: a tagállamok parlamentjei a tervezett EU-s jogi aktusok ellen 8 héten belül kifogást emelhetnek, ha úgy gondolják, hogy ezek a nemzeti illetékességet sértik. Az Európai Parlament a jövőben a Miniszteri Tanáccsal együtt egyenjogúan dönt az EU-s költségvetésről.

A biztosok száma csökkenni fog: 2014-ig a jelenlegi 27-ről 15-re.

A tagállamok, pl. Nagy-Britannia, kiszállhatnak azokból az EU-s határozatokból, melyek a szorosabb igazságügyi és rendőri együttműködésről születnek. A szociális politika területén is kihátrálhatnak a tagállamok a közös politikából. Ha 4 hónap alatt nem jön létre megegyezés, akkor azon tagállamok, amelyek a határozat mellett vannak, tovább haladhatnak.

Németország már 2006 közepén megkapta a megbízást arra, hogy a reformszerződést előkészítse. Ennek hátterében a 2005 tavaszán az alkotmánytervezetről szóló francia és holland népszavazások negatív eredménye állt. Európa erre válaszul kétéves gondolkodási időt adott magának. Ez most letelt. A cél, hogy a 2009-es Európai Parlamenti választásokig az új szerződést minden tagállam ratifikálja. Így tudja a bővített EU megőrizni a cselekvőképességét.