|
| A soros német EU-elnökség szeretné előre vinni az illegális halászat elleni fellépést |
Az illegális, szabályozatlan és be nem jelentett halászat (IUU-halászat) világszerte a legnagyobb fenyegetést jelenti a halállomány fennntarthatósága és a tengerek biológiai sokszínűsége szempontjából. Az ez elkleni fellépés a német elnökség egyik központi témája Az illegális halászat háttere Feltételezik, hogy az IUU-halászat világszerte kb. 9 Mrd. eurós nagyságrendű forgalmat ér el. Erre mind a partmenti államok kizárólagos gazdasági övezeteiben mind a nyílt tengeren sor kerül. Ezáltal lehetetlenné válik a nyílt tengeren a szabályos halászat, és ezen felül rendkívül nagy károkat okoz a parti vizekben folyó legális halászatnak, különösen a fejlődő országokban. A nyílt tengeren a legfontosabb halászati területeken a regionális halászati szervezetek (RFO) pl. az Észak-kelet Atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) és az Észak-nyugati Atlanti Halászati Bizottság (NAFO) döntenek a gazdálkodási intézkedésekről. Ezeket a szabályokat részben egyesek úgy kerülik meg, hogy a halászjárművek üzemeltetői valamilyen olcsó lobogó alatt hajóznak és így tengerjogilag nem kötik őket ezek az intézkedések. Az RFO-k erre megpróbáltak reagálni, és különböző intézkedéseket hozni. Először a nem szerződéses partnerállamok érintett hajóit feketelistára tették. Ezek a hajók azután már nem köthettek ki közvetlenül az RFO tagállamokban, pl. a NEAFC esetében az észak-kelet atlanti terület valamennyi parti államában. Ezt ezután kiegészítette ezekre a hajókra vonatkozó ellátási tilalom is. 2006 óta a feketelistán lévő hajók nem futhatnak be a NEAFC államok kikötőibe. 2007 májusától valamennyi olyan halfeldolgozó-hajónak, amely a NEAFC-szerződés területén akar halrakománnyal kikötni, igazolást kell bemutatnia a lobogóállamától, hogy a halfogás jogszerű volt. Ezáltal mindenek előtt a Barents-tengeri közönséges tőkehal IUU-halászatát próbálják megakadályozni, amely esetében feltételezik, hogy az elmúlt években 100.000 tonna feletti éves illegális mennyiségről van szó. Más regionális halászati szervezetek, mint pl. a NAFO szintén hasonló intézkedéseket fogadott el. A szervezetek részben kicserélik feketelistáikat, hogy az intézkedések alkalmazási területét térben kiterjeszthessék és így megnehezítsék a profitra hajtó IUU-halászatot. A különleges halfajtákra nézve egyes regionális halászati szervezetek ú.n. fogási dokumentációs rendszert fejlesztettek ki, pl. az Antraktisz Élő Tengeri Kincseit Védő Bizottság (CCAMLR) a fekete tengeri csukára és az Atlanti Tonhalat Védő Nemzetközi Bizottság (ICCAT) a vörös tonhalra. Nagyon gyakran az olcsó lobogó alatt hajózó hajók esetében jelentős gazdasági érdekek húzódnak a háttérben. Abból kell kiindulni, hogy az IUU-fogások jelentős része harmadik országokon keresztül az EU-n belüli felvevőpiacra kerül. Az Európai Unión belül az illegális halászat néhány halállomány esetében problémát jelent. Becslések alapján a keleti-tengeri keleti tőkehal feketehalászata a legális fogások 40%-t éri el. Ez azt jelenti, hogy évente 15.000 és 22.000 tonna közötti mennyiség került az elmúlt években illegálisan partra. Nem olyan rég ebben a témában Kopenhágában konferenciát szerveztek azzal a céllal, hogy bevonják az ellenőrzési kötelezettségüket eddig nem a megfelelő mértékben teljesítő tagállamokat és a halászatot magát is a felelősségvállalásba. A vörös tonhal állományára nézve is komoly problémát jelent az IUU-halászat miatt kialakuló túlhalászat. Az EU-elnökség intézkedései Az EU-Bizottság 2007 januárjában széles alapokon nyugvó konzultációs folyamatot indított el, amelyet a német soros elnökség kifejezetten támogat. Célzott rendelkezéssel kívánják felvenni a harcot az IUU-halászat megfékezése érdekében. Az alábbi intézkedésekről van szó: |
 |